biológiai hatásai és a probiotikus védekezés lehetősége
A mikro- és nanoműanyagok napjainkra a környezet minden elemében jelen vannak, ezért az
emberi szervezet folyamatosan ki van téve ezeknek a részecskéknek. A legfontosabb
expozíciós útvonalak a táplálék, az ivóvíz és a belélegzett levegő. A szervezetbe jutó
részecskék elsősorban a gyomor-bél traktussal kerülnek kapcsolatba, ahol kölcsönhatásba
léphetnek a bélnyálkahártyával és a bélmikrobiommal.

A környezetben leggyakrabban előforduló műanyagok közé tartozik a polietilén (PE) és a
polisztirol (PS). Ezek fizikai és kémiai tulajdonságaik miatt hosszú ideig megmaradnak a
környezetben, miközben apró részecskékre bomlanak. A mikroműanyagok felületükön
különböző szennyezőanyagokat és biológiailag aktív molekulákat is megköthetnek,
amelyek tovább befolyásolhatják a szervezetre gyakorolt negatív hatásukat.

A bélrendszer az elsődleges érintkezési felület, ahol a mikroműanyagok módosíthatják a
bélgát működését és felboríthatják a bélflóra egyensúlyát. A bélhám integritásának
csökkenése növelheti a bélfal átjárhatóságát, ami elősegítheti a részecskék, vagy az általuk
kiváltott gyulladásos folyamatok mélyebb szövetekbe történő terjedését. A mikrobiom
összetételének megváltozása tovább ronthatja a bél természetes védekező mechanizmusait.

A mikroműanyagok jelenléte összefüggésbe hozható az oxidatív stressz fokozódásával, a
sejtek gyulladásos válaszának aktiválódásával és az immunrendszer működésének
megváltozásával. Hosszú távon ezek a folyamatok hozzájárulhatnak különböző krónikus
betegségek kialakulásához, vagy azok fennmaradásához. Vizsgálják továbbá a hormonális
szabályozásra, az anyagcserére és az idegrendszerre gyakorolt lehetséges hatásokat is,
azonban ezek pontos mechanizmusai jelenleg még intenzív kutatás tárgyát képezik.

A megelőzés egyik lehetséges iránya a bélrendszerben működő biológiai védekezés
kialakítása. Ennek alapelve, hogy a hasznos tejsavbaktériumok felszínén található
molekulák képesek lehetnek a mikroműanyag részecskékhez kötődni, így még azok
mélyebbre hatolása előtt megkötik azokat. A baktériumok és a műanyag részecskék között
kialakuló kapcsolatok nagyobb aggregátumokat hoznak létre, amelyek már nem képesek
átjutni a bélfalon, hanem a bél tartalmával együtt természetes úton kiürülnek a
szervezetből.

Ez a megközelítés egy olyan biológiai védőréteg kialakítására épül, amely nem a már
felszívódott részecskék eltávolítására törekszik, hanem azok bélből történő felszívódását
akadályozza meg. A stratégia előnye, hogy a szervezet természetes mikrobiológiai
folyamatait használja fel a mikroműanyag-terhelés csökkentésére, miközben a védekezés
elsődleges helyszíne a bél üregében marad.

A jelenlegi eredmények alapján a mikroműanyagok szervezetünkbe történő bejutása és
beépülése ellen a legkézenfekvőbb természetes megoldás mikrobiomunk olyan
baktériumokkkal történő felvértezése lehet, melyek képesek megkötni a
mikroműanyagokat a felszínükön és természetes úton eliminálni azokat a szervezetünkből.